2014. február 22., szombat

5.rész

Belemarkolt és én megugrottam.
Lábammal össze kulcsoltam a derekát és ő elindult velem,ajkaimtól egy percre sem elszakadva.
Lementünk a szobájukhoz és benyitott egybe.Gondolom az ővébe.
Lefektetett az ágyra és fölém tornyosult.
-Akarlak.-most szakadt el először az ajkaimtól.
Én csak nyögtem egyet és nem tudtam mit válaszoljak.
Végigsimított derekamon és elkezdte feljebb húzni a pólómat.
Megfogtam a kezét,hogy ne húzza feljebb.
-Vigyázok rád.-és újra megcsókolt.
Ismét nem válaszoltam neki,elkábított a szépsége.
Mi történt velem?Eddig sose csináltam ilyet....Mit művel velem ez a srác?Talán...talán......NEM! Az nem lehet!
Nem szerethettem bele ebbe a srácba csupán mert jól néz ki....és jó kedves is.
De ahh most azonnal ellent kell neki állnom.
Elfordítottam fejem így megszakítva a csókot.
-Ne csináld.......-mondtam halkan.
Felállt és az íróasztalra leült.
-Elegem van már ebből......- mondta ő is olyan halkan mint én.-Miért van az,hogy mikor megláttalak máris azt akartam,hogy csókoljalak és melletted legyek? És mikor közeledni próbálok mindig elküldesz melegebb éghajlatra.....pedig a csókodból ítélve te is ugyanúgy kívánsz mint én téged.Folyton azt mondod,hogy félsz.De mitől? Azt hiszed bántanálak vagy valami? Mindegy is inkább hagyjuk egymást.Inkább felmegyek enni mert kihűl a kaja.-és elindult kifelé.
Hirtelen felálltam és megfogtam csuklóját.
Hűha....most jól ki lettem osztva.
-Akarom.-kicsúszott a számon amit tényleg akartam mondani.-Ne menj vissza,kérlek.-próbáltam cuki mosolyt bevetni és kezdtem visszahúzni az ágyra.
Rálöktem és ráültem csípőjére.Pont az erekciója fölé.
-Hirtelen de bátor lettél.-mosolygott.
-Ne beszélj mert elszáll a bátorságom-nyomtam egy puszit a szájára,de ő nem hagyta,hogy elhúzódjak,elmélyítette a csókot.
Puha tenyere ismét a pólóm alá tévedt,ezúttal nem állítottam meg.
Egy hirtelen mozdulattal maga alá tepert.
-Biztos vagy benne?Még most megállíthatsz de utána nem....-nevetett.
-Mi vagy te? Vadállat?-viszonoztam nevetését.
-Hmmm....valami olyasmi.-lehúzta rólam pólómat és keze hátam alá csúszott.
Egy kicsit megemelt,hogy kitudja kapcsolni a melltartómat.
Az arcom tiszta vörös volt.
-Zavarba hozlak.-simított végig melleimen.-Gyönyörű vagy.-sosem mondtak nekem még ilyeneket csak Ő.
Lehajolt ismét egy csókra közben melleimet masszírozta.Annyira jó érzés volt.
-Kaihh-nyögtem.
-Még egyszer.-kezdte csókolgatni a nyakamat.
-Kaihh-tettem eleget kérésének és még egyszer nyögtem nevét.
Felállt elszakítva minden kapcsolatot és a szekrényéhez ment.
-Mit csinálsz?-ültem fel.
-Keresek valamit.
-Mit?-húztam fel szemöldököm.
-Majd meglátod.-mosolyodott el mintha megtalálta volna,hogy mit keres.
Kivett valamit és a tenyerébe zárta,hogy nem lássam és vissza jött hozzám.
-Mi az?-mutattam a kezére.
Felemelte és eléggé meglepődtem.
-Erre szükségünk lesz.....gondolom nem szedsz semmi tablettát és gyereket sem akarsz még.-döntött vissza az ágyra.
Megráztam a fejem és ajkaimra húztam.
Elkezdte kicsatolni az övem.Kigombolta a nadrágomat és elkezdte lehúzni.
Végig szemembe nézett és reakciómat figyelte.
Haladt lefelé és teljesen lehúzta a nadrágot.
-Most én jövök nem?-gurultam ki alóla.
-Miben jössz te?-húzta fel szemöldökét.
-Hát rajtad még rajtad van a ruha....-hajtottam le fejem mert nagyon cikinek éreztem az előbbi mondatomat.
-Akkor vetkőztess.-emelte fel kezét.
Megmarkoltam a pólója alját és szorongatni kezdtem.
Tudtam,sőt biztos voltam benne,hogy tökéletesen kidolgozott teste van.
Elkezdtem felfelé húzni a pólóját.És amit már így is tudtam  még biztosabb lettem benne.
Nem bírtam ki,meg akartam csókolni minden egyes felületet testén.
Megpróbáltam ledönteni az ágyra ami kicsit nehezen ment de végül sikerült.
Elkezdtem csókokkal ellepni mellkasát.
Hihetetlen látvány volt és csak az enyém.
Lefelé haladtam  és kigomboltam a nadrágját majd elkezdtem lefelé húzni.
Boxere szélét szorongattam.
-Öhmm....-néztem rá.
-Gyere ide.-mutogatott ujjával.
Odabújtam hozzá és ő megölelt.Megpuszilta a fejem tetejét.
Eléggé meglepett vele de 10 percig csak így feküdtünk.
10 perc után megmozdult és keze becsúszott a bugyim alá.Belemarkolt a fenekembe majd rácsapott.
-Ahh-visítottam fel.-Ez fájt.
-Olyan formás feneked van.-csókolt meg kiengesztelés képen.
Elkezdte lehúzni rólam a bugyit mikor csörömpölést hallottunk.
-Mi volt ez?-ültem fel.
-Hát...szerintem hazajöttek.-mondta szomorúan.
-Mi van?Máris?-ránéztem az órára és megláttam,hogy még csak kettő  van.
-Siessünk öltözzünk fel mielőtt lejönnének és meglátnának.-kelt fel.
Én csak ülve maradtam az ágyon és néztem ahogy öltözik.
Lebigyesztettem az ajkamat.
Bárcsak most megtörtént volna.....Ki tudja lehet máskor nem leszek ilyen bátor.
-Öltözz!-parancsolt rám.-Vagy azt akarod,hogy én öltöztesselek.-hajolt közel arcomhoz és nyomott rá egy puszit.-Mondjuk lehet abból nem lenne semmi.-mosolygott és felhúzott.
Összeszedtem a szétdobált ruháimat és pont felöltöztem mikor Suho lépett be a szobába.
-Öhm..Kait kerestem de ha már mind a ketten itt vagytok-mosolygott.-Kai rossz vagy-nevetett.
-Miért is?-húzta fel a szemét akivel pár perce még kettesben voltam.
-Most ismerted meg és máris ágyba viszed chh.
-Hülye.-nevetett Kai is.
Teljesen elvörösödtem és elindultam felfelé de valaki megfogta a a kezemet.
Azaz Kai,és a szemembe nézett.
Mintha próbált volna valamit kiolvasni belőle.
-Nem történt semmi,csak megcsókoltam.-mondta és nem nézett el.
-Akkor minek voltatok itt lent?
-Mert csinált kaját és lejött szólni.-nézett végre Suhora.
-Jól van,akkor gyertek enni.-és kiment.
Megint kettesben maradtunk.
-Nem akarod elmondani senkinek,hogy mi történt igaz?-fordult ismét felém Kai.
-Nem tudom mit akarok.-hajtottam le fejem.
-Még ne mondjuk el senkinek......hisz nincs is mit.-közelebb jött-Menjünk fel enni éhes vagyok.Mondjuk nem ételre.-nyomott egy puszit homlokomra és kinyitotta az ajtót,hogy kimehessünk.
 Nem szólaltam meg.
Sokszor volt,hogy megkérdezték mi bajom de válaszolni sem volt erőm.
Csak azon gondolkoztam mi történt miután haza jöttünk Kai-el.
Vajon fojtatódik kettőnk között ez az egész?Vagy nem is fog velem foglalkozni mert elsőre nem jött össze......
Nem nem hiszem,ugyan olyan lesz szerintem mint eddig.Vagy nem? Ki tudja....
Mikor végeztünk az evéssel mindenki a nyársaláshoz készülődött de nekem nem volt hangulatom hozzá ezért bementem a szobámba és lefeküdtem az ágyra.A telefonomon hallgattam a zenét.
Körülbelül egy órát voltam egyedül mikor benyitott valaki.
-Mi az?-ültem fel és vettem ki a fülest a fülemből.
-Már nem tudom mióta kopogok azt hittem valami baj van.-ült le mellém az ágyra.
-Nincsen semmi.-húztam fel a lábam.
-Ami délután történt...-vakarta meg tarkóját.-Nem akarod fojtatni?
-Mi?-esett le az állam.
-Csak vicceltem.-ölelt meg.-Olyan jó az illatod.-fúrta fejét nyakamba.-Sajnálom,hogy ciki pillanatba hoztalak.





2014. február 12., szerda

4.rész

-De nekem mennem kell,majd beszélünk.-felállok de visszaránt a székre.
Mérgesen néz.Ajaj most kihúztam a gyufát.
-Miért kerülöd ezt a témát?-húzza fel szemöldökét.
Nem nézek a szemébe csak a padlót bámulom.
-Hahó Jessica még itt vagy?-integet a szemem előtt.
-Ühm..-bólogatok.
-Akkor?-húzódik kicsit közelebb a székkel.
-Akkor?-kérdezek vissza.
-Válaszolnál? Miért?
-Mert....mert.-lehajtom ismét a fejem.
El kéne mondanom neki?De nem tartozik rá.
-Semmi hagyjuk.-legyintek.
-Most mért nem mondod el?Megbízhatsz bennem ha titok,hisz barétok vagyunk~khm...barátok?-mondtam magamban~Vagy mond azt egyszerűen,hogy nem tetszek neked.-vállat von.-De a csókodból nem ezt a következtetést lehetett levonni....
Atyaég erről,hogy tud ilyen egyszerűen beszélni??
És még,hogy nem tetszik,túlságosan tetszetős.
Az egész arcom tiszta vörös és éget....
Mit válaszoljak?
-Nem az van,hogy nem tetszel....-kezdek bele de közbe vág.
-Akkor? Nem voltál még pasival vagy mi?-nevet.
Erre csak bólogatok.
Kikerekedik a szeme.
-Na ne viccelj.-fogja meg vállam.-Egy ilyen jó nő mint te?
-Sosem hagytam magam.És nem vagyok az....
-De nekem tegnap majdnem.-kaján vigyor ül az arcán.
-Igen és nem tudom miért ,de inkább hagyjuk nem akarok erről beszélni.Felejtsük el.-felállok és felmegyek a szobámba,hogy előkészüljek a városnézésre.
Miért hoz ennyire zavarba?
Mikor készen voltam lementem a nappaliba.
Már mindenki ott volt.Ez ciki mindenki rám várt....
-Végre itt vagy.-dobja át vállamon kezét Chanyeol.
-Elnézést....feltartottak.-szemem sarkából ránézek Kaira aki csak mosolyog.
Elindultunk szétnézni,hogy milyen csodálatos helyen vagyunk.
Chanyeolnak a karja még mindig a vállamon volt és össze vissza  rángatott,mindig arra kellett mennem amerre ő mondta a városban.
-Öhm...nem akarsz elengedni?-nézek fel rá cukin.
-Ha nem velem jössz akkor Kai-el.-mosolyog.
-Mi?Miért?
-Hát most mondanám,hogy fordulj meg de az feltűnő lenne.Úgy néz,hogy mindjárt kinyír engem-nevet.
-Nemértelek.-húzom fel szemöldököm.
-Cica csak nézz hátra.-jön mellén Xiumin.
-Cica?-húzom fel szemöldököm.
 -Ühm..-hümmög.-Olyan vagy mint  egy cica....Kai is így hívott.-nevet.
-Ok...oké.-pirulok el.
-Hagyjátok már békén.-jön oda Baekhyun is.
Még valaki?
-Hé srácok figyeljetek ide!-kiáltja el magát Tao.
Mindenki felé fordul,és várjuk mi oyan fontos,hogy így kellett kiabálnia.
-Rendeződjünk párokba,mindenki megy valakivel és ötkor találkozunk a ház előtt.Este nyársalás lesz ne felejtsétek el.-mosolygott.
Hirtelen megéreztem,hogy  Chaenyeol elengedi a vállam és elindul Baekhyunal.
Már Xiumin sem volt a közelben.
Barátnőmre néztem aki lebigyesztett ajakkal jött oda hozzám.
-Öhm....nem baj ha én Luhanal megyek?-próbált cuki arcot vágni.
-És akkor én kivel menjek?
Óvatosan még az  egyetlen szabad ember felé mutatott.-Kai?
-Biztos,hogy nem!-tiltakoztam.
-Muszáj lesz.-megölelt és már ott sem voltak.
Puffogtam néhányat majd egy kicsit oldalra biccentettem a fejem,hogy ránézzek Kaira.De mikor megláttam h figyel gyorsan vissza néztem előre.
-Hát úgy tűnik,hogy sejtenek valamit.-kirázott a hideg,ahogy hirtelen megéreztem közelségét.
-Nem hiszem....-indultam el.
-Hé nem együtt kéne mennünk?-jött utánam.
-Hát gyere.-rántottam meg a vállam.
Megéreztem,hogy valaki megfogta a csuklómat.
Ki más lehetett mint.....
Nem hagyta,hogy befejezzem gondolkozásomat mert szembe fordított magával és pár centikre volt tőlem az arca,ami egy kicsit ledermesztett.
-Mérges vagy rám?
Nem bírtam neki válaszolni csak megráztam a fejem.
-Figyu...ami tegnap történt felejtsük el.
-Nehéz lesz.-elég nehezen de sikerült válaszolnom.
-Mondjuk azt,hogy öhm...félreértés volt?-mosolyog.
-Jól van.-rántom ki kezem az övéből.
-Merre akarsz menni?-indulunk el.Én csak megrántom a vállam és hagyom,hogy vezessen.
 Hogy lehet ezt csak így elintézni? Felejtsük el persze......
Jó azt sem mondom,hogy én valami kedves voltam hozzá de akkor is.Elegem van,mindjárt itt hagyom és vissza megyek a házba.
Körülbelül egy órát mászkáltunk a városba úgy,hogy nem mentünk be sehova és egymáshoz sem szóltunk semmit.
Meguntam..nekem ehhez nincsen kedvem.
-Én most vissza megyek a házba.-fordultam sarkon.
-És tudod merre kell menni?-fogta meg vállam Kai.
-Persze.-igazából fogalmam sem volt.
-Akkor csak mondom,hogy a másik irányba-nevet.
-Öhm..tudtam én.-fordultam meg.
-Ahh vissza kísérlek.-fogta meg kezem.
-Nem kell.-néztem le összekulcsolt ujjainkra.
-Ja eltévedsz és az én lelkemen szárad.-kezdett el húzni maga után.
-De minek kell fognunk egymás kezét?
-Nehogy elfuss.-nevet.
-Mégis hova....-suttogom.
Ezek után már nem is beszélgettünk.
Gyorsan megérkeztünk a házhoz és én máris felviharoztam a szobámba.
Vagy 10 percig voltam egyedül mikor kopogtak.
-Öhm...most akartam menni fürdeni ne gyere be!-füllentettem.
Nagyon jól tudtam,hogy Kai áll az ajtóban.
-Pedig akkor szívesen be megyek.-hallom,hogy nevet.-De csak annyit akartam,hogy kész az ebéd.
-Ebéd?-lepődtem meg.
-Igen,összedobtam valamit mivel nem ettünk semmit.Majd ha kész vagy gyere le.-mikor már halottam,hogy nincsen  az emeleten,kinyitottam az ajtót és utána mentem a konyhába.
-Gyorsan lefürödtél.-húzódott kaján vigyor az arcára.
-Ja,hogy...-basszus elfelejtettem,hogy mit hazudtam.-Hát igazából nem akartam,hogy begyere.-ültem le.
-Kedves.-vágta oda.
-Bocs.-válaszoltam úgy ahogy ő.
-Most már mindig   ezt fogjuk csinálni?-áll fel.
-Mit?-húzom fel szemöldököm.
-Ezt!-jön oda hozzám és felhúz.-Ebből elegem van...sokkal jobban szeretem inkább ezt.-és ajkait újra az enyémeimen éreztem.
Nagyon meglepett cselekedete,de valamiért ismét nem tiltakoztam.Sőt inkább élveztem.
Szemem nem csuktam be,hogy alaposan szemügyre vegyem gyönyörű arcát.
Hihetetlen milyen gyönyörű.
Kezeit megéreztem fenekemen....